Műhelyszag

Egy Deák V63-as Gigant a csíkos-műhelyben

Érdekes feladatot kapott a műhely, egy gyakorlatilag vadonatúj, kis szériában készült rézmodell érkezett be, azzal, hogy tegyem üzembiztosabbá, műszakilag stabilabbá a gépet. Mivel a modell majdnem egyenesen a boltból jött, kíváncsian vettem kézbe az elegáns, ámbár kissé elnagyolt módon összeszögelt fadobozt, amiben a MÁV V63 sorozatú mozdonyának H0 méretű modellje lapult. Jelen kis írásnak nem tárgya, hogy a modell alakhűségét, pontosságát mérje fel, ez nem az én tisztem. Első pillantásra valóban egy Gigant, még akár a szép jelzőt is megkockáztatnám. Közelebbről megnézve azonban a gondos csomagolás ellenére is látszik, hogy a gyártó festési technikája (hogyan is írjam csak) tág teret enged a további fejlődésnek.  Sajnos a réz felületeken nagyon nehezen tapad meg a festék, ezért gondosan kell a felületet előkészíteni, majd alapozni a végső színezés előtt. Ezen a modellen a festék több helyen szemmel láthatóan kopott, itt-ott, különösen az éleken kivirít a sárgaréz, (1. kép) a forgóvázak maszkjain pedig nagyon rossz a helyzet. (2. kép) A mozdonytestet apró, és sajnos nagyon könnyen letörő rézfülek tartják a cink öntvény vázon. A modell szétszerelésekor derült ki, hogy egy másik modell vázára épül fel, vagyis nem teljesen egyedi gyártás. Ettől még lehetne jó is, nem kell mindig újra feltalálni a spanyolviaszt.

Lássuk, hogyan is épül fel a Deák V63! Egy meglévő gyári modell adhatta az alapot, az öntvényről, és a motor befogási módszeréről gyaníthatóan a dán Heljan egyik terméke lehetett. A motor szilikongumi ágyban van, és kardánokon át hajtja meg a forgóvázak 2-2 tengelyét, vagyis a hatból négy tengely hajtott. A Gigantra jellemző, új forgóváz maszkokat kapott, a pályakotrókat, és a középen elhelyezkedő légtartályokat külön szerelték fel az öntvény vázra. A pályakotrók hordozzák a cserélhető kapcsolófejeket, kurz kinematikát azonban nem kapott a modell, sajnos. A légtartályok rejtik a pálya/felsővezeték üzem átkapcsolóját. A kék mozdonytest rézlemezekből van elkészítve, a kapaszkodók, (3. kép) kürtök, antenna, és a tetőszerelvények külön vannak felszerelve. Az áramszedők teljesen festettek, felsővezetékes üzem esetében a palettákról nekünk kell eltávolítanunk a festéket. (4. kép) Ez a példány DCC dekóderrel van ellátva, a felsővezetékes üzemnek ebben az esetben nem lenne értelme. A szélvédők átlátszóak, de a vezetőállások nincsenek kidolgozva. (5. kép) A mozdony menetirány szerinti világítását sárga és vörös fénylő LED-ekkel oldották meg. Sajnos a modell belső kialakítása egyáltalában nem méltó sem a gyártó hírnevéhez, sem a modell árához. (6. kép) A cink ötvényváz méretre szabását nagyon durva módon oldották meg, olyan, mintha a konyhaasztalon fűrészeltek volna le belőle. Az 5 pólusú, sok gyártó által alkalmazott Bühler motor vezetékeinek bekötése az elektromos panelra kifejezetten csúnya forrasztással történt. (7. kép) A kardántengelyek meghosszabbítását a szükséges méretre úgy oldották meg, hogy az eredeti műanyag kardánokat középen elvágták, és megfelelő méretű réz csöveket toldottak be. Célravezető módszer, de sajnos mindkét tengely üt, mert nem sikerült az egyenességüket megőrizni. A mozdonytesten belül, a vezetőállások mögött található réz merevítő lemezek hullámosak. (8. kép) A tetőre bakelitszigeteléssel rögzített áramszedők szigetelő lemezeit mintha fogóval tördelték volna többé-kevésbé méretre. (9. kép) A világítást biztosító LED diódákat a saját lábaik tartják a helyükön, szigeteletlenül, csupaszon bámulnak ránk. (10. kép) Az áramszedőkről, és a világításról hajlékony vezetékek viszik az áramot a nyomtatott áramköri lapra, de ezek szigetelése több helyen már az összeszerelésnél sérült lehetett, (11. kép) ami réz modellről lévén szó, nem igazán egészséges állapot. A dekóder beszerelése is kicsit szerencsétlen módon sikerült, a vastag ragasztószalag, az össze-vissza kanyargó vezetékek miatt a mozdonytest folyamatosan nyomja a dekódert, és vezetékeit. Nem túl rózsás a helyzet! A modell belső elektromos részét alaposan át kell szabni, elsőként a vezetékezést kell olyan állapotba hozni, hogy ne kelljen minden megtett körnél azon imádkozni, hogy ne legyen valahol zárlat!

Lássunk neki! Hosszas lelki tusa árán végül is úgy döntöttem, hogy a kacéran csupasz lábú LED diódákból felépített világítást megtartom gyári állapotban, túlságosan macerás lenne átépíteni. Pedig ma már könnyedén beszerezhető egészen vékony, 0,2mm –s NYÁK lemez, ebből maratással, és kontúrmarással könnyedén elkészíthető lenne SMD LED-kel a világítás, és a kontúrmart NYÁK lemez segíthetne benntartani a könnyen kipotyogó szélvédőket. De engedtessék meg nekem, hogy ne én adjak ötleteket egy tapasztalt, modellépítő cégnek! Szintén nem tudok igazából mit kezdeni a hajtáslánccal, de mivel a modell digitális üzemű, így erre nem is nagyon van szükség. A hajtás gyengéit (a kardánok okozta kóválygástleszámítva) a dekóder megfelelő programozásával ügyesen el lehet tüntetni. Elsőként a sérülékeny, és sajnos több helyen már sérült szigetelésű vezetékeket távolítottam el, gondosan lejegyezve, hogy melyiknek mi volt a feladata. Majd a dekóder költözött ideiglenesen a mozdonyon kívülre, az eredeti helyére nem is fog visszatérni. A mozdony vázának tetején található gyári NYÁK lapról eltüntettem a motor bumbucka beforrasztásának nyomait, és rendesen be lett forrasztva a motorhoz vezető drót. Eredetileg valószínű túl hideg pákával, és nem elektronikai forrasszal történt a szerelés, a sok, feleslegesen elpazarolt gyanta is erről tanúskodik. Majd következett a nehezebb dió, a mozdonytest tetejének átalakítása. Rendkívül zavaró, és zárlatveszélyes is volt az eredeti kivitelezés, a sok össze-vissza dróttal. Ezen legkönnyebben egy pótlólagos NYÁK lap beszerelésével lehet segíteni. Ez egyben megoldja az áramszedők megfelelő, szigetelt rögzítését is a tető belső oldalán. Gyorsan méretet vettem, majd megterveztem számítógépen a NYÁK lapot, és kinyomtatva a tervet, ezt sablonnak használva a rajzolatot kézzel átmásoltam egy 0,5mm vastag, egy oldalon fóliázott NYÁK lapra. A maratás, és ónozó fürdő után jöhetett a csatlakozósáv beforrasztása. Fontos, hogy a csatlakozósávot, és a világítás méretre szabott vezetékeit a NYÁK lemez rajzolt oldalára forrasszuk be, mert a másik, üres oldal a tetõ rézlemezével érintkezik. A csatlakozósáv beforrasztása után a túloldalon kilógó lábakat levágtam, majd méretre csiszoltam, vagyis a NYÁK lappal egy síkba, hogy ne lógjanak túl. Ezután megfelelő méretű, kétoldalas ragasztószalagot tettem a panel hátoldalára. Következett a tetőben lévő, feleslegessé vált szerelvények eltávolítása. Itt kerültem szembe egy váratlan akadállyal! Ugyanis az áramszedőket belülről rögzítő textilbakelit lapocskákat alaposan beáztatták pillanatragasztóval, és úgy tették a helyükre. Ezeket kisebb türelemjáték, és idegi próbatétel volt eltávolítani úgy, hogy ne okozzunk a mozdony maradó részein roncsolást. Miután ez megtörtént, következett az áramszedők lábainak óvatos kiegyengetése. Méretpróba az új panellel, kis igazítás, és már került is le a védőfólia a kétoldalas ragasztóról, és a helyére tettem az új NYÁK lapot a tető belső oldalán. (12. kép) Következett az áramszedők lábainak lehajlítása,és beforrasztásuk. (13. kép) A világítás vezetékei is méretre lettek vágva, majd beforrasztva a panelre. A csatlakozósávon lakkfilccel jelöltem be a kezdőpontot, hogy ne lehessen a későbbi megbontáskor rosszul visszahelyezni a dugó részét! (14. kép) Nos, a mozdonytesttel készen is vagyunk, kezd rend lenni! Újra kezelésbe vettem a mozdony vázát, pontosabban az eredeti panelt a dekóder foglalattal. Dicséretes, hogy az eredeti gyártó (Heljan?) gondolt a csatlakozóval nem rendelkező dekóderekre is, és a megfelelő forrasztási felületek megtalálhatóak a panelen. Ezeket használtam fel a tetőben elhelyezett új NYÁK lemez, és a mozdony elektromos összekötéséhez. Megfelelő, se nem hosszú, se nem rövid vezetékeket vágtam, természetesen a könnyebb eligazodás végett a DCC szabványnak megfelelő színűeket, hogy a későbbi esetleges javítások során a modell kényelmesen szerelhet legyen. Ha túl rövid vezetékeket építünk be, akkor szétszereléskor feszülhetnek, ha túl hosszúakat, akkor pedig akadályozhatják a mozdony összeszerelését. A vezetékek végeit a gyári panelen a megfelelő helyre forrasztottam, ezek adják majd a világításnak az áramot, illetve a felsővezetékes üzem esetében a vontatási feszültség egyik pólusát. Majd vékony zsugorcsöveket húztam a vezetékekre, és a csatlakozósáv ellendarabjára forrasztottam a vezetékek szabad végeit. Majd a zsugorcsöveket ráhúztam a forrasztásokra, és a páka hőjével óvatosan rázsugorítottam a szigetelést.

A dekódert, mint korábban említettem kicsit szerencsétlenül helyezték el, mert a modell összeszerelésekor nyomta
a tetőt. Új helye a cinköntvény belső, forgóvázak felőli függőleges oldalán van, szerencsére eléggé kisméretű típus,
kényelmesen elfér az új helyén, és semmilyen akadályt nem képez a modell összeszerelésénél.(15. kép) Csatlakoztattam a dekódert, és következett a menetpróba. Gondos ellenőrzés, sehol nincs zárlat, és már megy is a mozdony, a világítás
is működik, minden fény helyesen világít. Legnagyobb örömömre nincs drótok kusza halmaza, nincs gubanc, a modell kényelmesen szerelhető, ha szükséges, akkor a mozdonytest az új csatlakozó segítségével kényelmesen elválasztható a váztól. Komolyabb beavatkozást, gyakorlatilag a mechanika teljes átépítését igényelné a hajtás rendbetétele, erre, érthető okokból nem került sor. A kerekek megfelelő méretűre cserélése, a forgóváz rögzítése, a kardánok cseréje, és kicsit a mozdonytest ültetése is olyan anyagi kihatásokkal járna, amit ez a drága modell már nem viselne el. A  forgóvázak maszkjait is teljesen másképp kéne rögzíteni, és masszívabbra is kéne építeni, mert így nagyon sérülékenyek. (16. kép) De ekkora méretű beavatkozás után már a modell a duplájába kerülne, és ebben az esetben szinte semmi nem maradna belőle gyári állapotban. Ha valaki mégis ilyenben gondolkodik, annak érdemesebb lesz saját kezűleg, elölről kezdve megépíteni a teljes modellt. Kevesebb munka lesz.

Virágh István